Most is vannak illatemlékeid. Formáld öket tudatosan.
Kezdjünk egy gondolatkísérlettel! Vegyél elő - akár gondolatban - egy gyerekkori karácsonyi képet! Biztosan látod rajta a karácsonyfát, a családtagjaidat, az ajándékot amit kaptál és még talán a bökős harisnya elleni küzdés is felrémlik egy pillanatra. Emlékek, amiket már el is felejtettél, de látod a képen és jó felidézni őket. Most képzeld el, hogy az orrod alá dugom annak a karácsonynak az illatát (jó, lehet, hogy ez picit fura, de képzeld csak el! Biztosan vissza tudsz emlékezni!).
Ugye, hogy jön minden csőstül, ami nincs a képen?! Hogy abban a pár hétben hatalmas pelyhekben hullott a hó és sokat jártatok szánkózni, aztán eljött a karácsony és persze megint utolsó pillanatban rohantatok el a csillagszórókért, énekelted a Mennyből az angyalt aztán oltári botrány lett belőle, hogy a macska majdnem magára döntötte a fát, amin két hét múlva már nem volt egyetlen szaloncukor sem, csak a megtévesztő precízséggel visszahajtogatott papírok. És még ezer ahhoz az időszakhoz kötődő emlék rohan meg az illat megszagolása után. Mindennapi életünk során gyakran hagyatkozunk a minket érő vizuális élményekre, és szinte alig használjuk az egyik legfontosabb érzékszervünket: a szaglásunkat. Pedig az illatok megnyitják a kaput a legautentikusabb énünkhöz, legfontosabb kapcsolódásainkhoz, érzéseink, és emlékeink világába vezetnek. Ez azért van, mert az illatok feldolgozásáért ugyanaz az agyi területünk felel, amelyik az érzelmeinkért és az emlékeinkért is.
A szaglásunkat nem tudjuk kikapcsolni, nem tudjuk becsukni az orrunkat, mégis sokszor nem figyelünk az innen érkező jelekre, pláne nem használjuk őket tudatosan! Pedig emlékeket, élményeket rögzíteni az illatokkal is lehetséges!
